azt olvastam a neten hopgy ezt a filmet csak így érdemes megnézni hát úgy döntöttünk kivételesen kifizetjük az 1750 Ftra emelt mozijegyet és elmegyünk megnézni milyen is ez a REAL D technológia. Meg persze a Beowulf de inkább a REAL D. Előszöris kicsit arról hogy mi ez az egész.
A REAL D hez kell egy ezüst színű vászon egy spéci vetítőgép és egy teremnyi dioptriátlan ember. Hogy miért pont ezek? Hát nézzük:
Az ezüst színű vászon azért kell mert sokkal több fényt ver vissza állítólag mint a fehér, persze ebből az átlagember semmit nem vesz észre, bemegy a terembe és ugyan úgy csak a vászon világos semmi más, innen elég nehéz megállapítani hogy mennyire világos is az a világos.
A spéci vetítőgép azért kell mert a kép egy speciális technikával van úgy egymásra lapolva hogy a nézők 3Dben élvezhessék. Ráadásul ahogy hallottam a film nincs is meg a moziknak közvetlenül hanem egy média szerverről nyomják a vetítést egyből, érdekes...
Na és a legfontosabb a teremnyi dioptriátlan ember, hogy miért dioptriátlan? Mert a film élvezetéhet egy olyan szemüveg kell ami polarizálja a fényt és persze olyan batár hogy az embernek esélye sincs mellé felvenni a saját szemüvegét tehát ha amúgy rosszul lát akkor nem is tudja élvezni a filmet mert hiába ugrál 3Dben beowulf ha csak egy homályos vmit lát belőle a tisztelt néző. Persze a szemüveg nélkül meg olyan a kép mint a 20 éves szellemképes TV tehát élvezhetetlen.
Na és akkor a filmről egy kicsit. Igazából ami biztosan meg fog maradni az a képi világa és Beowulf férfiasságának folyamatos kínos kitakarása. A sztori nem olyan nagy szám bár nem ismerem az eredeti mondát. Így láttatlanban azt mondanám hogy valószínűleg megpróbáltak egyensúlyozni a történethűség és az élvezhetőség határán. A karakterek teljesen elfogadhatóak, nincs olyan aki logikátlanul lenne felépítve. A legjobb karakter talán az öreg király Hrotgar akit Antony Hopkinsról mintáztak. Hannibal Lecter mint király csak nyerő lehet :)
És akkor néhány gondolat a REAL D kapcsán. A technika első körben hatalmas hatást gyakorolt rám, amikor megláttam az első képkockákat a polarizálós szemüvegben csak egy idézet jutott eszembe: "Beszarsz, behugyozol". Aztán kezdtem megszokni a látványt és azon gondolkodtam mennyire hihetetlenül jó élmény lenne ez mondjuk egy számítógépes játékban, nemhiába szakmai ártalom. A film végére sikerült teljesen megszokni a 3D képzetet és a moziból kifelé jövet már eszembe jutott milyen jó lenne mostantól mindent így nézni. Azonban hazafelé tartva eszembe jutott valami. A moziban ülve a film közben volt egy jelenet ahol nagyon enyhe deja vü-t éreztem és nem a sztori vagy a képek miatt hanem pont a 3D miatt. Valahogy az az érzésem volt hogy ez számomra nem ismeretlen pedig soha nem jártam még ilyen helyen. Aztán rájöttem hazafelé menve hogy ez azért volt mert régen animációs filmakat nézve ezt a 3D élményt az agyam ugyan így előállította, nem csak egy lapos képet láttam magam előtt hanem a térben mozgó figurákat. Lehet hogy csak képzeltem de amikor olvasok akkor is elképzelem hogy mi hogyan történik és a film is pont ettől szép hogy elképzelés van benne. De ha eljutunk odáig hogy az agyunk már ennyivel sem kell hogy kiegészítse a képet mert már ezt is elérjük érzékcsalódások árán akkor mi marad a képzeletünk számára? Utálom amikor a filmek ellen azt hozzák fel hogy rosszabb mint a könyv mert a könyvben magamnak kell elképzelnem a helyzeteket, szereplőket de most én is valami hasonlóval vádolom ezt a 3Ds mozit.
Szeretnék megnézni egy igazi filmet 3Dben ahol nem ennyire műanyagok a szereplők de félek erre nem lesz lehetőségem vagy csak nagyon soká, pedig igazán az döntene számomra. A technológiának megvannak a maga értékei és biztos hogyha lesz rá lehetőségem fogok ilyen filmeket nézni máskor is de azért elgondolkodtató merre fejlődik minden és miért keressük görcsösen a mindennél tökéletesebb látványt még a rajzfilmek gyermekeinek vagy unokáinak tekinthető animációs filmekben is.
Blogged with Flock
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése