Matek mese

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy öreg háromszög, ennek volt három szöge: Alfonzó, Bétamás és Gammatyi. A legöregebb - Alfonzó - és a legkisebb - Gammatyi között a korkülönbség pí/2 volt. Az öreg háromszög, amikor úgy érezte, hogy rövidesen átköltözik a másik félsíkba, magához hívatta három fiát.

- Én rövidesen meghalok - mondta - és halálom után arra hagyom értelmezési tartományomat, aki a legszebb pótszöget veszi feleségül.

Elindult hát a három fiú a végtelenbe: Alfonzó az x, Bétamás az y, Gammatyi pedig a z tengelyen, széjjel a nagy térbeli koordinátarendszeren, mindhárman + irányba, egyenes vonalú egyenletes mozgással. Amikor elérték az első irracionális számot, pihenőt tartottak. Alfonzó egy hatalmas integráljel árnyékában pihent le, hogy falatozzon valamit. Alig vette elő azonban intervallum-skatulyájából a hamuban sült intervallumot, megjelent egy hatalmas differenciálegyenlet, és így szólt hozzá:

- Te mit keresel itt? Nem tudod, hogy aki itt leül, az halál fia, mivel nem teljesíti a Chauchi-féle konvergencia kritériumot? Ezzel se szó, se beszéd, megragadta és bezárta az an sorozat pontos alsó és felső korlátja közé.
- Innen ki nem szabadulsz, csak majd ha a differenciálhányadosod nullával lesz egyenlő - mondta a félelmetes differenciálegyenlet és elkonvergált.

Bétamás sem járt különben, őt egy zord trigonometrikus alakú komplex szám támadta meg, megragadta és bezárta két abszolutérték jel közé.
- Itt fogsz az óramutató járásával egyező irányúvá válni - mondta haragosan és elment.

Gammatyi szerencsésen járt. Amikor megéhezett, leült egy Pascal-háromszög tetejére és falatozni kezdett. Alig nyelte le az első részsorozatot, amikor észrevette, hogy a szomszéd értelmezési tartomány ura, a gonosz Diszkrimináns vágtat feléje almásderes négyzetgyökén, amelynek patkói lineáris egyenletrendszereket szórtak.
- Mit keresel az én epszilon sugarú környezetemben - kiáltotta már messziről negatív előjelét forgatva. Mindjárt n-edik gyököt vonok belőled és nullává redukállak! Gammatyi látta, hogy ennek egykettede sem tréfa, előrántotta értékkészletéből pozitív előjelét, és megsemmisítette vel a gonosz Determinánst.

Azután visszaült a Pascal-háromszög tetejére és elfogyasztotta a magával hozott sorozat majdnem minden elemét. Ezután útrakelt. Estére egy véges halmazhoz érkezett, átkelt az alsó korláton és igyekezett a felső korlát felé. Útközben bekerült egy torlódási pontba, amelynek tetszőleges sugarú környezetében ott volt a halmaz végtelen sok eleme. Ezek igen kedvesen fogadták, ellátták étellel itallal és négyzetre emelték, hogy jobban birja a hosszú utat. Gammatyi megköszönte és tovább transzformálta magát. Amikor megvirradt, csodálatos látvány tárult két tetszőleges pontja elé: nem is olyan messze egy rotációs mozgást végző n-ed rendű determinánst látott.

No ezt megnézem - gondolta Gammatyi és elindult. Csakhogy nem könnyű ám egy ilyen determinánsba bejutni! Amikor odaért, látta, hogy minden kapuban egy m x n tipusu mátrix áll, n dimenziós vektorokkal felfegyverkezve, amelyek élesre voltak köszörülve. Gammatyi tudta, hogy ő ezek ellen tehetetlen, furfanghoz folyamodott tehát: megpróbálta meghatározni az egyik mátrix rangját. Hosszú órák és veszélyes átalakítások után végre sikerült az egyik sort nullává tenni, és ekkor nagy dübörgéssel kinyilt a kapu, Gammatyi belépett. Az n-edik sorban elemről elemre haladva csodálatosabbnál csodálatosabb látvány tárult a szeme elé: a falakon Weierstrass, Cantor, Rolle, Heine-Borel és Chauchi tételei függtek aranyozott keretben, a padlót pedig díszes szövésű Leibniz és Taylor formulák díszítették. Gammatyi csak az i-edik sor k-adik elemében tért észhez, de csak azért, hogy még nagyobb ámulatba essen. A sorokban egy gyönyörűséges pótszöget látott, aki szomorúan énekelt. Amikor meglátta Gammatyit, rémülten kérdezte:

- Mit keresel itt, ahol még az 1/n sorozat határértéke is ritkán fordul elő? Jó lesz, ha minél hamarabb elmégy, mert ha hazajön a várúr, a gonosz hétismeretlenes, meg fog ölni.
- Én innen el nem megyek nélküled - mondta Gammatyi, mert tudta, hogy ez a pótszög az, aki őt egy életen át ki tudja egészíteni 90 fokra. - Jössz-e velem?
- Nem mehetek - mondta a szépséges pótszög. Én az öreg Tangens király lánya vagyok. Hárman voltunk testvérek: Amália, Beáta és Cecilia, amikor ez a gonosz hétismeretlenes egyenletrendszer elrabolt apánk értelmezési tarttományából, és azóta itt raboskodunk. Nem mehetek hát, mert ő úgyis utolér és visszahoz.
Gammatyi elhatározta, hogy ha törik, ha szakad, magával viszi Ceciliát. Egyszer csak egy hatalmas dörrenés rázta meg az egész determinánst.
- Fuss! - mondta neki Cecilia - mindjárt itthon lesz, most dobta haza a szabad tagok oszlopát.

De alig hogy ezt kimondta, már meg is jelent az ajtóban a hétismeretlenes egyenletrendszer, és ráordított Gammatyira:

- Mit keresel itt, te geometriai féreg? Tudod, hogy aki ide belép, az halál fia? Te is meg fogsz halni. - s már rá is rohant Gammatyira. Csakhogy Gammatyi nem hagyta magát:
- Többet ésszel mint ész nélkül - kiáltotta és megkezdte az ismeretlenek kiszámítását. Először az ismeretlenek együtthatóiból és a szabad tagok oszlopából képzett kibővített mátrix rangját határozta meg. Ennek rangja r lett. Ezután kiválasztott egy r-ed rendű determinánst és kiszámította ennek az értékét. Azután már könnyű dolga volt, mert - mivel csak annyi ismeretlen volt, mint amennyi egyenlet, - csak a Cramer szabályt kellett alkalmaznia. Amikor az egyenletrendszernek már csak egy ismeretlene volt, az könyörgésre fogta a szót:

- Legalább ezt az egy ismeretlenemet hagyd meg.

Gammatyi azonban nem kegyelmezett, behelyettesítette a szabad tagok oszlopát a hetedik oszlopba is. Ezután kézen fogta Ceciliát, kiszabadították két nővérét is, és elindultak. Útközben kiengedték börtönükből Alfonzót és Bétamást is. Hazaérve nagy lakomát csaptak, a - végtelentől a  végtelenig folyt a bor, sör és a pálinka. A királyságot természetesen Gammatyi kapta, mivel Cecilia volt a legszebb a három pótszög között. Ők most is boldogan élnek és létre is hozták a legkisebb közös többszöröst.

Blogged with Flock

Két 145 R13 rendel

Remélem hogy a történet végét közölhetem ezennel és nem lesz újabb felvonás.
Ma reggel elvittük a megyeri úton egy gumiszervízbe a kereket és azt mondták javíthatatlan és amúgy 10 éves, megnézték és nem volt nekik ugyan olyan méretű használt csak új ami elég drága volt így inkább továbbálltunk. Párszáz méterrel arrébb egy szalonban találtunk végülis megfelelő téli gumikat normális áron és ekkor jött a csavar.
Első lépés régi elülső gumik hátra mert az új téli gumiknak egy elülső kerék meghajtásos autón csak ott van értelme. A rossz kerékről és a pótkerékről le a gumit az abroncsra fel az új gumi és a rossz kerékkel szemben levő kerék lett a pótkerék, mert ugye egy gumit azért nem lehetett venni mert párban ezeknek ugyan olyanoknak kell lenniük.

Így ezzel a kis csavarral sikerült megoldani, hogy újra működjön az autó, persze szerelés közben a gumis megvallotta, hogy a most hátrarakott gumik is szarok szóval azokat is ki kellene cserélni. Ez a kis móka belekerült majdnem 17000 Ftba úgyhogy talán most nem rohanok megvenni a másik kettőt is de lehet hogy karácsonyra ezt kérem majd valakitől.

Egy dolgot biztosan megtanultam ebből az egészből és ez nem csak ebben a szituációban érvényes, hogy mindig legyen nálam ellenőrzött pótgumi :)

Blogged with Flock

fröcsögő vér és izmos férfitestek, nem, nem 300 hanem 3D

Beowulf 3Dben

azt olvastam a neten hopgy ezt a filmet csak így érdemes megnézni hát úgy döntöttünk kivételesen kifizetjük az 1750 Ftra emelt mozijegyet és elmegyünk megnézni milyen is ez a REAL D technológia. Meg persze a Beowulf de inkább a REAL D. Előszöris kicsit arról hogy mi ez az egész.

A REAL D hez kell egy ezüst színű vászon egy spéci vetítőgép és egy teremnyi dioptriátlan ember. Hogy miért pont ezek? Hát nézzük:
Az ezüst színű vászon azért kell mert sokkal több fényt ver vissza állítólag mint a fehér, persze ebből az átlagember semmit nem vesz észre, bemegy a terembe és ugyan úgy csak a vászon világos semmi más, innen elég nehéz megállapítani hogy mennyire világos is az a világos.
A spéci vetítőgép azért kell mert a kép egy speciális technikával van úgy egymásra lapolva hogy a nézők 3Dben élvezhessék. Ráadásul ahogy hallottam a film nincs is meg a moziknak közvetlenül hanem egy média szerverről nyomják a vetítést egyből, érdekes...
Na és a legfontosabb a teremnyi dioptriátlan ember, hogy miért dioptriátlan? Mert a film élvezetéhet egy olyan szemüveg kell ami polarizálja a fényt és persze olyan batár hogy az embernek esélye sincs mellé felvenni a saját szemüvegét tehát ha amúgy rosszul lát akkor nem is tudja élvezni a filmet mert hiába ugrál 3Dben beowulf ha csak egy homályos vmit lát belőle a tisztelt néző. Persze a szemüveg nélkül meg olyan a kép mint a 20 éves szellemképes TV tehát élvezhetetlen.

Na és akkor a filmről egy kicsit. Igazából ami biztosan meg fog maradni az a képi világa és Beowulf férfiasságának folyamatos kínos kitakarása. A sztori nem olyan nagy szám bár nem ismerem az eredeti mondát. Így láttatlanban azt mondanám hogy valószínűleg megpróbáltak egyensúlyozni a történethűség és az élvezhetőség határán. A karakterek teljesen elfogadhatóak, nincs olyan aki logikátlanul lenne felépítve. A legjobb karakter talán az öreg király Hrotgar akit Antony Hopkinsról mintáztak. Hannibal Lecter mint király csak nyerő lehet :)

És akkor néhány gondolat a REAL D kapcsán. A technika első körben hatalmas hatást gyakorolt rám, amikor megláttam az első képkockákat a polarizálós szemüvegben csak egy idézet jutott eszembe: "Beszarsz, behugyozol". Aztán kezdtem megszokni a látványt és azon gondolkodtam mennyire hihetetlenül jó élmény lenne ez mondjuk egy számítógépes játékban, nemhiába szakmai ártalom. A film végére sikerült teljesen megszokni a 3D képzetet és a moziból kifelé jövet már eszembe jutott milyen jó lenne mostantól mindent így nézni. Azonban hazafelé tartva eszembe jutott valami. A moziban ülve a film közben volt egy jelenet ahol nagyon enyhe deja vü-t éreztem és nem a sztori vagy a képek miatt hanem pont a 3D miatt. Valahogy az az érzésem volt hogy ez számomra nem ismeretlen pedig soha nem jártam még ilyen helyen. Aztán rájöttem hazafelé menve hogy ez azért volt mert régen animációs filmakat nézve ezt a 3D élményt az agyam ugyan így előállította, nem csak egy lapos képet láttam magam előtt hanem a térben mozgó figurákat. Lehet hogy csak képzeltem de amikor olvasok akkor is elképzelem hogy mi hogyan történik és a film is pont ettől szép hogy elképzelés van benne. De ha eljutunk odáig hogy az agyunk már ennyivel sem kell hogy kiegészítse a képet mert már ezt is elérjük érzékcsalódások árán akkor mi marad a képzeletünk számára? Utálom amikor a filmek ellen azt hozzák fel hogy rosszabb mint a könyv mert a könyvben magamnak kell elképzelnem a helyzeteket, szereplőket de most én is valami hasonlóval vádolom ezt a 3Ds mozit.

Szeretnék megnézni egy igazi filmet 3Dben ahol nem ennyire műanyagok a szereplők de félek erre nem lesz lehetőségem vagy csak nagyon soká, pedig igazán az döntene számomra. A technológiának megvannak a maga értékei és biztos hogyha lesz rá lehetőségem fogok ilyen filmeket nézni máskor is de azért elgondolkodtató merre fejlődik minden és miért keressük görcsösen a mindennél tökéletesebb látványt még a rajzfilmek gyermekeinek vagy unokáinak tekinthető animációs filmekben is.

Blogged with Flock

Tiszta szívás... vagy fújás

Na a mai napra nem nagyon tudok ennél jobbat mondani. Nézzük sorban mi is történt.
Először is reggel nem tudtam aludni, már megint nem, mostanában ez a halyzet, ha nálunk alszunk mókommal akkor én vagy kiszorulok az ágy szélére vagy be a falhoz, persze erről nem tehet egyikőnk se hanem az a rohadt ágy, mert deszkákból van az alja amik túl rövidek és a kettőnk súlyától meghajlanak annyira hogy ki tudjanak esni, nagyon kellemes élmény mintha összeesne alattunk az ágy. Már sok tervem volt azt illetően hogyan lehetne ez ellen tenni de nem érzem úgy hogy bármelyik igazán jól működne a valóságban. Na mindegy ez egy dolog ezt még túl lehetne élni csak az a baj hogy nagyon horkolok ezért hanyatt nem feküdhetek pedig tényleg úgy esne jól az alvás, ma reggel már féjt a csípőm ezért inkább felkeltem és elmentem fürdeni.

Ezután elindultunk be pestre és néztük hogy hol vehetnénk virágot, ugyanis születésnapi ebédre voltunk hivatalosak, végülis a Megyeri úton találtunk, jegyezzük meg jól ezt a helyszínt később még fontos lesz. Innen a Trófea grill étterembe mentünk a Victor Hugo utcába ahol az ebéd 11:30kor kezdődött volna de a Barát család természetesen most sem volt képes időben érkezni úgyhogy mi elmentünk a WestEndbe venni mozijegyet a Beowulf 3Ds vetítésére. Ezt meg is vettük és mire visszaértünk a Trófeába addigra a többiek is mind ott voltak.

Az ebéd egész jó volt csak megint sikerült annyit enni hogy fájjon a hasam és így mentünk aztán át a WestEndbe egy kis parkolóhely keresgélés után. A film jó volt illetve a technológia volt jó de erről majd inkább külön. Aztán egy pár óra múlva már búcsúzhattam is el a buszpályaudvaron az én drágámtól aki indult Kaposvárra.

Visszamentem hát az autóhoz és gondoltam hazafelé beugrok a Shell kúthoz felfújni a notóriusan kicsit leengedő kereket, és ekkor kezdődtek az igazi izgalmak. A kerékről először nem sikerült levenni a szelepsapkát aztán szépen lassan csak sikerült de akkor meg elkezdett ereszteni a szelep mellett, na mindegy felfújtam és nem is volt gond vele ha nem mozgattam a szelepet. Elindultam és a Megyeri út környékén hallottam hogy valami nem stimmel a jobb hátsó részen. Megálltam és mit látok? Egy totál lapos kereket. Na gyorsan elő is szedtem a pótkereket az meg lapos volt úgyhogy akkor vissza a megyeri út legelején lévő kúthoz. Visszagurultam szép lassan az OMV márkájú kúthoz ahol megpróbáltam felfújni a pótkereket, és láss csodát hát nem az is lyukas volt? Na mondom ez már nem vicces megkérdeztem van e vmi gumi foltozó folyadékuk vagy vmi. Persze vmi volt de az nem sokat ér legalábbis a pár perc múlva felhívott autószerelő szerint. Ezután hívtam anyut és ekkor történt az utolsó késdöfés lemerült a telefonom. Bementem kuncsorogni hát a kútra, hátha van töltőjük de persze olyan nem volt így SIM csere után újra beszéltem anyuval és megbeszéltük hogy elhozza a pincében levő pótkereket. Na ebben én annyira nem bíztam mert az meg már jó rég ott áll úgyhogy megvártam benn a shopban, addig legalább egy pár szót beszéltem a kutasokkal akik nagyon rendesek voltak. Amikor anyu megérkezett kiderült hogy a pincéből felhozott kerék is lyukas de erre már számítottam.

Na úgyhogy végső megoldás az lett hogy a pótkereket beraktuk anyu kocsijába és holnap elvisszük a gumishoz addig meg a kocsi ott áll a kúton, sajnos ez van. Aztán majd venni kell két téli gumit és az megoldja ezt a problémát tartósan.

Most itthon ülök és nagyon örülök neki hogy végre hazaértem, de rossz lesz holnap az autó nélkül.

A legszebb az egészben az hogy úgy örültem hogy tegnap elhoztam a szerelőtől az autót és végre újra jó volt vezetni nem olyan hangos meg más a gyorsulás is meg minden. Tényleg végre élvezet volt megint vezetni, erre tessék. Na ez az igazi szívás :(

Blogged with Flock

Geeks

Geeks

Mindenki eldöntheti milyen geek, rám elég sok igaz :)

Blogged with Flock